Berto, Al: as mãos pressentem a leveza rubra do lume
|
as mãos pressentem a leveza rubra do lume (Portuguese)as mãos pressentem a leveza rubra do lume repetem gestos semelhantes a corolas de flores voos de pássaro ferido no marulho da alba encalhada como um barco nos confins do olhar
ergues de novo as cansadas e sábias mãos tocas o vazio de muitos dias sem desejo e o amargor húmido das noites e tanta ignorância tanto ouro sonhando sobre a pele tanta treva quase nada
|
megérzik a kezek a fény vérvörös semmiségét (Hungarian)megérzik a kezek a fény vérvörös semmiségét egy a virágsziroméhoz hasonló mozgást ismételgetnek sebzett madarak röptéit a hajnal zuhatagában vagy így maradnak azúrkékek e fény évszázados korától sebesülve zátonyra futva mint egy ladik a tekintet határán
fölemeled újra a megfáradt és bölcs kezeket megérinted számtalan vágy nélküli nap űrét és az éjszakák nyálkás keserűségét és megannyi tudatlanságot megannyi aranyló álmodozást a bőrről mely annyira sötét hogy szertefoszlik semmivé
|
