Andrade, Mário de: Serra do Rola-Moça
|
Serra do Rola-Moça (Portuguese)A Serra do Rola-Moça Não tinha esse nome não...
Eles eram do outro lado, Vieram na vila casar. E atravessaram a serra, O noivo com a noiva dele Cada qual no seu cavalo.
Antes que chegasse a noite Se lembraram de voltar. Disseram adeus pra todos E se puserem de novo Pelos atalhos da serra Cada qual no seu cavalo.
Os dois estavam felizes, Na altura tudo era paz. Pelos caminhos estreitos Ele na frente, ela atrás. E riam. Como eles riam! Riam até sem razão. A Serra do Rola-Moça Não tinha esse nome não.
As tribos rubras da tarde Rapidamente fugiam E apressadas se escondiam Lá embaixo nos socavões, Temendo a noite que vinha.
Porém os dois continuavam Cada qual no seu cavalo, E riam. Como eles riam! E os risos também casavam Com as risadas dos cascalhos, Que pulando levianinhos Da vereda se soltavam, Buscando o despenhadeiro.
Ali, Fortuna inviolável! O casco pisara em falso. Dão noiva e cavalo um salto Precipitados no abismo. Nem o baque se escutou. Faz um silêncio de morte, Na altura tudo era paz ... Chicoteado o seu cavalo, No vão do despenhadeiro O noivo se despenhou.
E a Serra do Rola-Moça Rola-Moça se chamou.
|
A Lánybuktató-hegy (Hungarian)A Lánybuktató hegyének nem ez volt a neve rég...
A faluba lakzit ülni túlfelől jött át a pár a hegyeknek magasán át, vőlegény menyasszonyával, ki-ki a maga lován.
Mielőtt az est leszállott, indultak is vissza már. Búcsút vettek mindenektől, s útra keltek mind a ketten át a bércen, át a hágón, ki-ki a maga lován.
Mentek boldogan a hegynek béke-ülte magasán, szűk ösvényeken haladtak, az ifjú nyomán a lány. És kacagtak. Hogy kacagtak! Többet is tán, mint elég. A Lánybuktató hegyének nem ez volt a neve rég.
Véres fényei az estnek szélsebesen szétfutottak, és elrejtőztek sietve barlangoknak üregében a közelgő éj elől.
Hanem mentek ők tovább, ki-ki a maga lován, és kacagtak. Hogy kacagtak! Kacagásuk menyegzőt ült a kövecsek kacajával, mik az ösvényről leválva könnyedén a mélybe szöktek a tátongó meredélyen.
Ó Fortuna, sérthetetlen! Félrecsúszhatott a patkó. A menyasszony és a ló lebuktak a szakadékba. Nem is hallszott zuhanásuk. Halálos nagy csend terült szét. Béke honolt a hegyen... Sarkantyúzva paripáját követte őt vőlegénye a szakadék mélyibe.
A Lánybuktató hegyének innen támadt a neve.
|
