Andrade, Eugénio de: A szótag (A sílaba in Hungarian)

Toda a manhã procurei uma sílaba. 
É pouca coisa, é certo: uma vogal, 
uma consoante, quase nada. 
Mas faz-me falta. Só eu sei 
a falta que me faz. 
Por isso a procurei com obstinação. 
Só ela me podia defender 
do frio de Janeiro, da estiagem 
do verão. Uma sílaba. 
Uma única sílaba. 
A salvação.

Minden reggel megkerestem egy szótagot
Parányi dolog, biztos: egy magánhangzó,
mássalhangzó, semmi végső soron.
De hiányzik. Csak én ismerem
a hiányt, amit kelt,
Ezért kutattam utána olyan elszánt módon.
Egyedül ez védhetett meg
a január hidegétől, nyáridőben
a szomjúságtól. Egy szótagot.
Csak egyetlenegy szótagot.
A szabadítóm.