This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Afonso Cruz: O pintor debaixo do lava-loiça

Portre of Afonso Cruz

O pintor debaixo do lava-loiça (Portuguese)

TODOS OS HOMENS TÊM TRÊS ESTÔMAGOS

O dono da casa, o coronel Möller, era um homem sensível, capaz de admirar flores, e não raras vezes colhia algumas e punha-as no cabelo, ou atrás da orelha. Era imponente, sem ser alto, com um bigode que lhe chegava ao pescoço e com uma grande quantidade de pelos no nariz. Sabia ser autoritário, e nem outra coisa se poderia esperar de um oficial do exército, mas também sabia ser misericordioso, que era, aliás, o seu estado natural. No dia seguinte ao nascimento de Jozef Sors, o coronel entrou, com o seu filho ao colo, no quarto da engomadeira.
Wilhelm, que tinha pouco menos de um ano, agarrava os bigodes do pai. O coronel felicitou a senhora Sors.
— Os nossos filhos estudarão juntos — disse o coronel. — Já falei com o meu amigo Fischmann, cujo sobrinho, um jovem literato que começou agora a sua carreira de gramático, aceitou ser precetor de ambos os rapazes.
A senhora Sors agradeceu.
— Havel Kopecky, o sobrinho do meu amigo, é um jovem muito atento ao que se passa no mundo. Ainda hoje me contou que um físico alemão chamado Röntgen descobriu uns raios que permitem ver o interior das coisas. Imagine, senhora Sors, qualquer dia, graças aos raios de Röntgen poderemos ver o interior do homem.
— A alma? — perguntou a senhora Sors.
— Completamente nua. Um dia poderemos imprimir a alma numa chapa de chumbo. Mas acho que, por enquanto, vamos apenas poder ver imagens dos nossos ossos.
— Parece-me horrível, haverá quem queira ver isso?
— Ha, ha, ha — riu o coronel. — Tem toda a razão, senhora Sors. Que imagem mais sinistra esta, de ver o aspeto que teremos depois de sete anos dentro de um caixão. Mas é importante, é assim que a medicina evolui e é por isso que pensamos na vida: porque se contempla a morte. Ver coisas que vulgarmente não vemos tem gradações de repulsa ou fascínio. Há um certo pudor quando se vê o que está debaixo das roupas, e, quando vemos ainda mais fundo, sentimos a vertigem do enjoo, do nojo. Desmaiamos quando vemos sangue. Não há visão mais terrível que a do interior do homem, seja anatomicamente seja moralmente.
— Então é bom?
— É terrível, mas é útil. Enfim, isto servia apenas para dizer como tenho em grande estima o futuro precetor dos nossos filhos. Tenho andado na biblioteca a escolher alguns livros que considero imprescindíveis para a educação de uma criança.
— As crianças precisam é de comer — disse o mordomo, que acabara de entrar. — Para crescerem fortes.
Wilhelm agitou-se ao colo do pai. O coronel, fê-lo encostar a cabeça ao ombro. Wilhelm ficava sempre ligeiramente agitado quando via o mordomo.



Uploaded byJakus Laura 1.
PublisherEditorial Caminho
Source of the quotation.

Festő a mosogató alatt (Hungarian)

AZ EMBERNEK HÁROM GYOMRA VAN

Möller ezredes, a ház ura érzékeny ember volt, szerette a virágokat, és egyet-egyet rendszeresen leszakított, hogy a hajába vagy a füle mögé tűzze. Alacsony termete ellenére megjelenése tekintélyt parancsoló volt. Bajsza a mellkasáig ért, és dús szőr nőtt az orrában. Katonatiszttől nem meglepő módon erélyes és szigorú volt, viszont tudott könyörületes is lenni, mivel alapvetően ilyen volt a természete. Az ezredes Jozef Sors születése után egy nappal, karján a fiával belépett a vasalónő szobájába. A majdnem egyéves Wilhelm apja bajszába kapaszkodott. Az ezredes üdvözölte az asszonyt.
– Fiaink együtt fognak tanulni – jelentette ki az ezredes. – Már beszéltem Fischmann barátommal, akinek az unokaöccse, egy művelt fiatalember, most kezdte a pályafutását nyelvtudósként, és beleegyezett, hogy a fiúk tanítója legyen.
Sors asszony megköszönte a felajánlást.
– Havel Kopecky, a barátom unokaöccse élénken érdeklődik a világ dolgai iránt. Éppen ma mesélte, hogy egy Röntgen nevű német fizikus olyan sugarakat fedezett fel, amelyekkel be lehet pillantani a dolgok belsejébe. Képzelje csak el, egy napon majd Röntgen sugarainak köszönhetően látni fogjuk az ember belsejét.
– A lelket? – kérdezte Sors asszony.
– Teljes mezítelenségében. Egy nap majd képesek leszünk ólomlemezen szemlélni a lelket. Addig azonban, azt hiszem, meg kell elégednünk a csontjaink látványával.
– Borzasztóan hangzik. Ugyan ki akarna látni ilyesmit?
– Ha-ha-ha – nevetett fel az ezredes. – Teljesen igaza van. Micsoda szörnyű látványt nyújthatunk mondjuk hétéves holttestként egy koporsóba zárva. De ez fontos. Így fejlődik az orvostudomány, és ezért gondolunk az életre: mert a halálról elmélkedünk. A mindennapokban nem látható dolgok látványa különböző mértékben válthat ki undort és igézetet. Eluralkodik rajtunk a szégyen, ha meglátjuk, mi van a ruha alatt, ha pedig még mélyebbre tekintünk, az undor, a förtelem okozta hányinger kerít hatalmába minket. Elájulunk a saját vérünk láttán. Mindennél rémisztőbb az ember belseje, akár anatómiai, akár erkölcsi értelemben.
– De ez az új találmány akkor jó?
– Szörnyűséges, de hasznos. Végtére is arra szerettem volna rávilágítani, mennyire nagy reményeket fűzök gyermekeink jövőbeli oktatójához. Már ki is válogattam a könyvtáramból néhány könyvet, amelyekről úgy vélem, feltétlenül szükségesek a gyermeknevelésben.
– A gyermekeknek ételre van szükségük – jelentette ki a komornyik, ahogy belépett. – Attól lesznek erősek.
Wilhelm fészkelődni kezdett az apja mellkasán. Az ezredes a vállára fektette a gyerek fejét. Wilhelm a komornyik látványától mindig izgatottabb lett.



Uploaded byJakus Laura 1.
PublisherTypotex Kiadó
Source of the quotation.

minimap