Kerckhove, Remy C. van de: Mikor alkonyattájt (Als bij valavond in Hungarian)

Als bij valavond de bomen aan het minnewater geuren

- zo was de regen doordrenkt van Paradijzen -

dan rennen de ratten,

rennen de ratten

achter mij aan.

Een doffe plons rukt de lippen der verliefden vanéén:

de schim van Memlinc schaterlacht

want elke omhelzing is zo oud,

ouder dan het brood

der menselijke zwanen.

Guido Gezelle

staat in de nacht

alleen.

Het beeld is dood,

het beeld is koud.

Aan het Gruuthuuse

rennen de ratten, rennen de ratten

om mij

heen.

Als door de valavond de angst om mij schuift,

mij grijpt, mij kust, mij schudt,

mij fluistert dat ik sterven moet,

en dood zijn, dood zijn, dood zijn,

dan rennen de ratten, rennen de ratten

om mij heen.

Mikor alkonyattájt illatoznak a Minne-parti fák

s az eső csupa paradicsomi ígéret

akkor patkányok rohannak

patkányok rohannak

sarkamban mindenütt

tompa cuppanással válik el egymástól a szerelmesek ajka

memling árnyéka fölkacag

mert olyan ősi minden ölelés

az amberi hattyúk

kenyerénél is ősibb

guido gezelle

az éjben áll

magában

halott szobor

hideg szobor

a vásárcsarnok előtt

patkányok rohannak patkányok rohannak

köröttem

mindenütt

mikor alkonyat felé körém setteng a rémület

megragad csókol összeráz

azt súgja hogy vár a halál

hogy halott leszek halott leszek halott leszek

akkor patkányok rohannak patkányok rohannak

köröttem mindenütt