Catullus, Caius Valerius: Carmen 8 - Miser Catulle
|
Carmen 8 - Miser Catulle (Latin)Miser Catulle, desinas ineptire,
|
Önmagához (Hungarian)Szegény Catullus, itt a perc, ne őrjöngj már, s hidd elveszettnek azt, mit elveszettnek látsz. Fehértüzű napok ragyogtak egykor rád, míg arra jártál, merre kedvesed hívott, kit úgy szerettem, mint egy asszonyt sem fognak. A tréfa járta akkor, édes élet volt: amit kivántál, kedvesed se gyűlölte. Bizony fehértüzű napok ragyogtak rád. Ő nem kiván már, hát te is, bolond, hagyd el, ne fuss utána és ne légy szerencsétlen, légy eltökélt, keményszívű, szilárd végre. Élj boldogan, szerelmesem, Catullus már szilárd, nem üldöz, ellenedre nem kérlel: csakhogy neked, te bűnös, fájni fog, hogy majd nem szólogatnak éjjelente; élet lesz az életed? ki ostromol? ki tart szépnek? s majd kit szeretsz? kiének mondanak, kit fogsz csókolni és kinek harapsz az ajkába? De légy konok, Catullus, és szilárdszívű.
|
