Ungaretti, Giuseppe: Oh, éjszaka (O notte in Hungarian)

Dall'ampia ansia dell'alba

Svelata alberatura.

Dolorosi risvegli.

Foglie, sorelle foglie,

Vi ascolto nel lamento.

Autunni,

Moribonde dolcezze.

O gioventù,

Passata è appena l'ora del distacco.

Cieli alti della gioventù,

Libero slancio.

E già sono deserto.

Preso in questa curva malinconia.

Ma la notte sperde le lontananze.

Oceanici silenzi,

Astrali nidi d'illusione,

O notte.

A hajnal tág leheletében

kibomló fasorok.

Fájdalmas ébredések.

Lombok, nővéreim, ti lombok,

hallgatom, hogy zokogtok.

Őszök,

édességes halódás.

Oh, fiatalság,

alig múlt el a búcsú perce.

Ifjúság fennen szálló egei,

gáttalan szárnyalás.

S már sivatag vagyok.

A bánat szövevényeibe vesztem.

De megszűnik éjjel a messzeség.

Csendesség óceánjai,

ábrándok csillagfészkei.

Oh, éjszaka.