Ungaretti, Giuseppe: Éji sötét, te (O notte in Hungarian)

Dall'ampia ansia dell'alba

Svelata alberatura.

Dolorosi risvegli.

Foglie, sorelle foglie,

Vi ascolto nel lamento.

Autunni,

Moribonde dolcezze.

O gioventù,

Passata è appena l'ora del distacco.

Cieli alti della gioventù,

Libero slancio.

E già sono deserto.

Preso in questa curva malinconia.

Ma la notte sperde le lontananze.

Oceanici silenzi,

Astrali nidi d'illusione,

O notte.

A hajnal roppant nyugtalanságaiból

Kibontakozott fasorok.

Fájdalmas ébredés.

Lombok, kishúgaim, ti lombok,

Hallgatom, hogyan zokogtok.

Őszök,

halni készülő puhaságok.

Ó, fiatalság,

A búcsú, a lemondás perce még itt setteng a közelben

Ifjúság magasan szálló egei,

Gáttalan hevülések.

S már itt állok magamra maradtan.

Eltévedve a bánat szövevényei közt.

A messziségek megszűnnek az éjben.

Ó, tengeri csendek,

Ábrándok, áttetsző csillagai,

Éji sötét, te.