Sinisgalli, Leonardo: Suhancszoba (Camera di ragazzo in Hungarian)

Mi ricordo ancora
i versi che scrissi
alla pigra passiflora
quando il cuore tremava
al lamento notturno degli infissi.
Lungo l'inverno intero
coi piedi sulla brace
e la testa di ghiaccio.
Più pesante di fuori
era la neve io dentro
spegnevo le candele
e coi tizzi lucenti
stavo solo a far niente.

Emlékszem még minden
versre melyet a lomha
golgotavirághoz írtam,
miközben az ablaktáblák éjszakai
nyikorgásától reszketett a szívem.
Lábammal a parázstartón
egy hosszú télen át
és jégből a fejem.
Kívül egyre nehezebbé
vált a hó én idebenn
kioltottam a gyertyákat
és a fénylő üszkök mellett
semmittevéssel töltöttem az időt.