Quasimodo, Salvatore: Solo che amore ti colpisca

Non dimenticare che vivi in mezzo agli animali

i cavalli i gatti i topi di fogna

bruni come la donna di Salomone tremendo

campo a bandiere spiegate,

non dimenticare il cane dalla lingua e la coda

d'armonie dell'irreale né il ramarro e il merlo

l'usignolo la vipera il fuoco. O ti piace pensare

che vivi fra uomini puri e donne

di virtù che non toccano

l'urlo della rana in amore verde

come il più verde ramo del sangue.

Gli uccelli ti guardano dagli alberi e le foglie

non ignorano che la mente è morta

per sempre, la sua reliquia sa di cartilagine

bruciata di plastica corrotta; non dimenticare

di essere abile animale e sinuoso

che violenta torrido e vuole tutto qui

sulla terra prima dell'ultimo grido

quando il corpo è cadenza di memorie accartocciate

e lo spirito sollecita alla fine eterna:

ricorda che puoi essere l'essere dell'essere

solo che amore ti colpisca bene alle viscere.

Egy pillanatig se feledd, hogy állatok között élsz,

lovak, macskák, csatornapatkányok között,

melyek szürkék, miként Salamon asszonya -

s remegve szállongó zászlók harcmezőin;

egy pillanatra se feledd a hosszúnyelvű vén kutyát,

a valószínűtlen összhangok végakkordjait,

a zöld gyíkot, a rigót, a darazsat és a pacsirtát.

Gondold csak azt, hogy tiszta férfiak

és erkölcsös hölgyek között élsz,

kikhez nem jut el az édes szerelmes béka hangja,

mely oly zöld, mint a vér legzöldebb ága.

A fákról rádnéznek a madarak s a levelek,

nagyon jól tudják, hogy meghalt az Ész

örökre, és mi megmaradt belőle, az megégett

percekhez hasonló; egy pillanatra se feledd,

hogy jámbor és vad állat vagy, mely perzselőn

erőszakos és mindent itt akar a földön

a legvégső sikoly előtt, mikor a test

még nem az összesodort emlékek zuhanása,

mikor a szellem még az örök végre buzdít:

a lények lénye úgy lehetsz csak – gondolkozz ezen –

ha egész velődig izzít a szerelem.