Quasimodo, Salvatore: Napi hír (Notizia di cronaca in Hungarian)

Claude Vivier e Jacques Sermeus,
già compagni d'infanzia d'alti muri
in un orfanotrofio, freddamente
a colpi di pistola, senza alcuna
ragione uccisero due amanti giovani
su un'auto ferma al parco di Saint-Cloud
lungo il viale della Felicità,
sul calar della sera
del ventuno dicembre
millenovecentocinquantasei .
Claude Vivier dice che fu un delitto
da pochi soldi e chiede, nero ragno
e uccello, prima della ghigliottina
la cella di Landru o Weidmann
nella prigione di Versailles. I due
ragazzi sono intelligenti e duri.
E' necessario salvare gli stimoli
civili, la solitudine allegra
della caverna, antichissimi
latini. Invidia dell'amore, odio
dell'innocenza: formule dell'anima.
La speranza ha il euore sempre stretto,
e di Claude e Jacques ne avremo ancora,
se il numero ci sfugge, la chiusura
d'oro tra il dare e l'avere dell'uomo.

Claude Vivier és Jacques Sermeus,
gyermekkoruk óta barátok (ugyanabban
az árvaházban cseperedtek föl, egy magasfalú kertben)
két pisztolylövéssel, hidegvérűen
minden ok nélkül meggyilkoltak két ifjú szerelmest,
akik a Saint Cloud-park közelében,
a Boldogság-utca torkolatánál autójukban ültek,
- mindez ezerkilencszázötvenhat
december huszonegyedikén
történt, pár perccel alkony előtt.
Claude Vivier büszkélkedik azzal,
hogy néhány garasért követték el a bűntényt
(fekete pókra, madárra hasonlít) s mielőtt lefejeznék,
azt a cellát kéri, melyben Weidmann vagy Landru lakott.
A két suhanc értelmes, okos, de szívtelen is.
Ó, meg kell menteni az ösztönöket,
a búvóhelyek vidám magányát, meg kell őrizni, öreg
latin testvéreim! Irígyelni a szerelmet,
gyűlölni az ártatlanságot, - nem ez a lélek útja.
Bár mindig szűkmarkú a remény,
s bár még éppen elég Claude és Jacques él közöttünk,
ha nem is tudjuk pontosan a számuk, - mégis reméljük:
egy nap az emberek aranymérlege megszűnik ingadozni.