This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Petrarca, Francesco: XXXV (Solo et pensoso…)

Portre of Petrarca, Francesco

XXXV (Solo et pensoso…) (Italian)

Solo et pensoso i piú desert campi

vo mesurando a passi tardi et lenti,

et gli occhi porto per fuggire intenti

ove vestigio human l'arena stampi.

 

Altro schermo non trovo che mi scampi

dal manifesto accorger de le genti,

perché negli atti d'alegrezza spenti

di fuor si legge com'io dentro avampi:

 

Sì ch'io mi credo omai che monti et piagge

et fiumi et selve sappian di che tempre

sia la mia vita, che'é celata altrui.

 

Ma pu sí aspre vie né sí selvagge

cercar non so ch' Amor non venga sempre

ragionando con meco, et io co'llui.



Source of the quotationhttp://www.lyrikwelt.de

XXXV (Magánosan, mélázó baktatással…) (Hungarian)

Magánosan, mélázó baktatással

járom a csöndes, elhagyott mezőket,

s szemem vigyázva les, nagy kerülőket

teszek, hogy embernek nyomát se lássam.

 

Nem tudom elterelni semmi mással

arról, mi immár oly szembetűnő lett,

figyelmük: csüggedésem mind erősebb,

s arcomon ég, hogy lelkem telt parázzsal:

 

úgy hogy, hiszem, a hegyek és a dombok,

folyók és erdők tudják már, miféle

rejtett siralmú élet az enyém is.

 

De bármi zord s vad utakon bolyongok,

nincs oly vad út, hol Ámor ne kisérne,

vitázva és perelve, ő is, én is.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://jazsoli5.freeblog.hu

minimap