This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Petrarca, Francesco: CXXVIII (Itáliám) (Canzoniere - CXXVIII (Italia mia) in Hungarian)

Portre of Petrarca, Francesco
Portre of Jékely Zoltán

Back to the translator

Canzoniere - CXXVIII (Italia mia) (Italian)

Italia mia, benché 'l parlar sia indarno

a le piaghe mortali

che nel bel corpo tuo sí spesse veggio,

piacemi almen che ' miei sospir' sian quali

spera 'l Tevero et l'Arno,

e 'l Po, dove doglioso et grave or seggio.

Rettor del cielo, io cheggio

che la pietà che Ti condusse in terra

Ti volga al Tuo dilecto almo paese.

Vedi, Segnor cortese,

di che lievi cagion' che crudel guerra;

e i cor', che 'ndura et serra

Marte superbo et fero,

apri Tu, Padre, e 'ntenerisci et snoda;

ivi fa che 'l Tuo vero,

qual io mi sia, per la mia lingua s'oda.

 

Voi cui Fortuna à posto in mano il freno

de le belle contrade,

di che nulla pietà par che vi stringa,

che fan qui tante pellegrine spade?

perché 'l verde terreno

del barbarico sangue si depinga?

Vano error vi lusinga:

poco vedete, et parvi veder molto,

ché 'n cor venale amor cercate o fede.

Qual piú gente possede,

colui è piú da' suoi nemici avolto.

O diluvio raccolto

di che deserti strani

per inondar i nostri dolci campi!

Se da le proprie mani

questo n'avene, or chi fia che ne scampi?

 

Ben provide Natura al nostro stato,

quando de l'Alpi schermo

pose fra noi et la tedesca rabbia;

ma 'l desir cieco, e 'ncontr'al suo ben fermo,

s'è poi tanto ingegnato,

ch'al corpo sano à procurato scabbia.

Or dentro ad una gabbia

fiere selvagge et mansüete gregge

s'annidan sí che sempre il miglior geme:

et è questo del seme,

per piú dolor, del popol senza legge,

al qual, come si legge,

Mario aperse sí 'l fianco,

che memoria de l'opra ancho non langue,

quando assetato et stanco

non piú bevve del fiume acqua che sangue.

 

Cesare taccio che per ogni piaggia

fece l'erbe sanguigne

di lor vene, ove 'l nostro ferro mise.

Or par, non so per che stelle maligne,

che 'l cielo in odio n'aggia:

vostra mercé, cui tanto si commise.

Vostre voglie divise

guastan del mondo la piú bella parte.

Qual colpa, qual giudicio o qual destino

fastidire il vicino

povero, et le fortune afflicte et sparte

perseguire, e 'n disparte

cercar gente et gradire,

che sparga 'l sangue et venda l'alma a prezzo?

Io parlo per ver dire,

non per odio d'altrui, né per disprezzo.

 

Né v'accorgete anchor per tante prove

del bavarico inganno

ch'alzando il dito colla morte scherza?

Peggio è lo strazio, al mio parer, che 'l danno;

ma 'l vostro sangue piove

piú largamente, ch'altr'ira vi sferza.

Da la matina a terza

di voi pensate, et vederete come

tien caro altrui che tien sé cosí vile.

Latin sangue gentile,

sgombra da te queste dannose some;

non far idolo un nome

vano senza soggetto:

ché 'l furor de lassú, gente ritrosa,

vincerne d'intellecto,

peccato è nostro, et non natural cosa.

 

Non è questo 'l terren ch'i' toccai pria?

Non è questo il mio nido

ove nudrito fui sí dolcemente?

Non è questa la patria in ch'io mi fido,

madre benigna et pia,

che copre l'un et l'altro mio parente?

Perdio, questo la mente

talor vi mova, et con pietà guardate

le lagrime del popol doloroso,

che sol da voi riposo

dopo Dio spera; et pur che voi mostriate

segno alcun di pietate,

vertú contra furore

prenderà l'arme, et fia 'l combatter corto:

ché l'antiquo valore

ne gli italici cor' non è anchor morto.

 

Signor', mirate come 'l tempo vola,

et sí come la vita

fugge, et la morte n'è sovra le spalle.

Voi siete or qui; pensate a la partita:

ché l'alma ignuda et sola

conven ch'arrive a quel dubbioso calle.

Al passar questa valle

piacciavi porre giú l'odio et lo sdegno,

vènti contrari a la vita serena;

et quel che 'n altrui pena

tempo si spende, in qualche acto piú degno

o di mano o d'ingegno,

in qualche bella lode,

in qualche honesto studio si converta:

cosí qua giú si gode,

et la strada del ciel si trova aperta.

 

Canzone, io t'ammonisco

che tua ragion cortesemente dica,

perché fra gente altera ir ti convene,

et le voglie son piene

già de l'usanza pessima et antica,

del ver sempre nemica.

Proverai tua ventura

fra' magnanimi pochi a chi 'l ben piace.

Di' lor: - Chi m'assicura?

I' vo gridando: Pace, pace, pace. -



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poesieitaliane.it/poesie

CXXVIII (Itáliám) (Hungarian)

Itáliám, bár a beszéd hiába,

s nem gyógyul sok halálos

sebed, melyeket testedszerte látok,

hadd sóhajtsak, mert sóhajomra vár most

Tiberis, Arno tája,

s a Poé, hol nagy búsan meditálok.

Ki e földre leszállott,

hogy irgalmazzon: ó, Egek Királya,

hazánkra bár egy pillantást bocsáss le,

és könyörülve lásd be:

ok nélkül mily gonosz háboru járja;

s őket, kik Mars szavára

gőgben megkövesedtek,

lágyítsd Atyám és szívüket emeld fel.

S volnék akárki, engedd,

hogy meghallják igazad énekemmel.

 

Ti, kiknek a sors kezetekbe adta

gyeplőjét szép hazámnak,

hogy is nem ébred bennetek a részvét,

láttán idegenek rontó hadának?

Miért kell hogy itassa

barbárok vére földünk annyi rétjét?

Hiún tévedtek ismét:

keveset láttok, hivén látni sokra,

pénzsóvár szívben hűséget remélve.

Kinek több hadinépe,

annál több ellenséget rejt a bokra.

Mily vizözön sodorta

vad pusztákról e népet,

elárasztván a hazai mezőket!

 

Ha önlelkünk nem ébred,

kicsoda üzze el nyakunkról őket?

A természet gondoskodott hazánkról

rakván az Alpok ormát

gátul közénk s a német düh elébe;

mégis nekirontott a vak mohóság,

mesterkedett galádul,

míg az ép testet rühvel nem lepé be.

Nos, egy-ketrecbe téve

úgy fészkelődik a vad s szelid állat,

hogy a jámbor húzza a rövidebbet;

még rosszabb, hogy e nemzet

sarja ama garázda siserának,

mely, mint könyvekbe láthatd,

Mariustól kapott oly

sebet, hogy máig is emlékezetben:

midőn is a folyóból

vért s nem vizet szürcsölt fáradt-epedten.

 

Császár, nem is mondom, hogy szanaszerte

szívük vére lepé be

a rétet, hála a latin vasaknak.

nem tudom, mily rossz csillag jelére,

győzelmed mégis az ég átka verte:

Te bűnöd, bár rád nagy dolgok bizattak;

köszönd hóbortjaidnak,

ha puszta lőn a föld legszebb hazája.

Mily bűn, itélet, vagy miféle törvény

a szomszédot gyötörvén

lecsapni mentett, elszórt vagyonára,

hajszolni héthatárba,

ölni s örülni közben,

hogy vérzik s lelkét áruba bocsátja?

Igazság szól belőlem,

 

nem düh s felebarátom csúfolása.

A zsoldos-cselt — hisz kézfelemeléssel

menti bőrét a német —

nem értitek meg ennyi próba árán?

Nagyobb a kár, miként csúfsága, félek.

Véretek szerte-széjjel

folyik, tőlük kegyet hiába várván.

Szállván hajnali órán

magatokba: mondjátok hogy becsülje

más azt, ki magát semmire se tartja?

Latin vér tiszta sarja,

magadról ezt az átkot már törüld le;

a bálványnak ne dülj be;

vak-hír, hiába költi,

hogy égből szállt le; ha e szörnyű falka

furfanggal fog legyőzni,

mienk a bűn, nem a természet adta.

 

Nem ez a föld, amelyen megszülettem?

Nem ez az ősi fészek,

hol hűséges reménnyel fölneveltek,

a Haza, melyre bizakodva nézek,

az anyaföld, amelyben

atyánkfiai rendben elpihentek?

Az Úr adjon tinektek

ehhez szivet: s lássátok meghatottan

a nép szemében könnyeit a gyásznak,

s hogy az Isten után csak

bennetek hisz, remél; ha irgalom van

szivetekben s ha nyomban

mutatjátok: e hű nép

fegyvert ragad s a csata gyorsan eldől;

mert a régi dicsőség

nem halt ki még az itáli szivekből.

 

Urak, nézzétek, az idő futása

oly gyors, repül az élet,

és a halál nyakatokon maholnap.

Még itt készüljetek fel, hisz a lélek

mezítlen, s mint az árva,

kétes útján magában bujdokolhat.

E völgytől búcsuzólag

elvessetek dühöt, rátartiságot,

a békesség megannyi mérgezőjét,

s kik társaik gyötörték,

időtöltésből: méltóbb múlatástok

eszeljétek ki mármost,

kezdvén vitézi próbán,

avagy tisztes tanulmányokba bújva;

itt lenn így ki-ki jól jár,

s nyitott előtte az egeknek útja.

 

Énekem, azt tanácslom,

illendőképpen mondd el az okát, hogy

mért célszerűbb kerülnöd büszke főket,

ama fenekedőket,

kik gyűlölik, mert régi rossz szokások,

a jó-szót s igazságot.

Inkább próbálj szerencsét

jóért küzdő igazak szűk körébe,

s kérdvén: mi az, mi megvéd?

Azt kiáltom: a béke, béke, béke!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap