Palazzeschi, Aldo: Fehér tenger (Mar bianco in Hungarian)

Si vedono vagare, girare, roteare

a gran velocità,

ali di cigni, code di paoni

a milioni a milioni

per l'immensità

dell'acque bianche dense

di questo bellissimo mare.

Svolazare di piccoli stendardi,

agitare bianche piume

di grandissimi ventagli.

Acque dense bianchissime,

luce di perla cielo d'opale.

Bianche barchette

come gusci d'uovo,

dai remi d'avorio

e la vela di madreperla,

sole, a due,

unite in brevi teorie

di tre di cinque o sette,

da lunghi cadenti festoni

d'inverosimili perle.

Fanciulli tutti bianchi

dall'ali di piccione

posan leggeri con un piede solo

sul loro cigno dal rapido volo.

Esultando di gaiezza

lanciano frecce d'argento con destrezza.

Riempiono le barche

dame vestite di lucenti rasi,

agitano le piume dei loro ventagli;

le loro chiome sembrano

un latteo fiume.

Chi sul braccio si culla

un coniglino bianco

o un gatto sonnacchioso sulla spalla,

chi una colomba timida

sulla crocchia.

Nelle barche le code delle loro vesti

non c'entrano per nulla,

s'allungano di dietro,

lungo l'acqua,

come sul loro natural tappeto.

Filano, girano, roteano, scherzano,

si divertono

tutte queste candide sirene,

tutti questi candidi fanciulli,

fra tante bellezze rare,

sull'acque bianche dense

di questo bellissimo mare.

Mintha forogna, görögne, keringne

szélvész-sebesen

hattyúszárny, pávafarok

ezer meg ezer meg ezer

át a végtelenbevesző

gyönyörű tengeri táj

egybefolyó, fehér vizein.

Apró zászlókként lobognak

fehér tollakként suhognak

szétterülő legyezőkként.

Hófehér vizek árja

opálegek gyöngyragyogása.

Hószínű bárkák;

mint a tojáshéj,

elefántcsont evezőkkel,

igazgyöngy vitorlahabokkal,

egy előbb, azután még egy

s mintha egybefonódnának pillanatokra

hárman, öten, heten is,

mint hosszú füzére

valószínűtlen gyöngyragyogásnak.

Galambszárny-suhogású

hószín fiúcskák

gyorsröptű hattyúhátakon állnak

s lebegnek a szárnyak, a szárnyak.

Ezüst fürtöket szór a kezük

a vidámság száll egyre velük.

Megtelnek a bárkák

ragyogó selyemruhájú asszonysereggel,

legyezőjük tolla suhog,

hajuk patyolatszín,

mint a tejút.

Egyikük karjára szorít

egy fehér nyuszikát,

vagy a vállán egy álmosszemű macska dorombol

a másiknak ijedős

galamb fészkel a kontyán.

Ruhájuk uszálya a bárkák

tetejéről habként lecsorog

egybefolyik valamennyi hátrafelé

a víz tükörén,

egyszínű szőnyeg a víz meg az ég.

Sürögnek, forognak, keringnek,

mulatnak, nevetnek

ezek a hófehér játszi szirének,

ezek a hófehér játszi fiúcskák

annyi ritka szépség körein —

a gyönyörű tengeri táj

egybefolyó fehér vizein.