Montale, Eugenio: Spesso il male di vivere ho incontrato

Spesso il male di vivere ho incontrato:

era il rivo strozzato che gorgoglia,

era l'incartocciarsi della foglia

riarsa, era il cavallo stramazzato.

Bene non seppi, fuori del prodigio

che schiude la divina Indifferenza:

era la statua nella sonnolenza

del meriggio, e la nuvola, e il falco alto levato.

Az élet fájdalmát volt látni módom:

zúgó patak volt, mit eltorlaszoltak,

zsugorodása volt a sárga lombnak,

letaglózott ló volt, immár halódón.

Jót nem ismertem, a csodát kivéve,

amely az isteni Közönybe rést vág:

a délnek szobra volt az, mély aléltság

közepett, távoli felhő vagy messzi sólyom.