Montale, Eugenio: Sera di Pasqua

Alla televisione

Cristo in croce cantava come un tenore

colto da un'improvvisa

colica pop.

Era stato tentato poco prima

dal diavolo vestito da donna nuda.

Questa è la religione del ventesimo secolo.

Probabilmente la notte di San Bartolomeo

o la coda troncata di una lucertola

hanno lo stesso peso nell'Economia

dello Spirito

fondata sul principio dell'Indifferenza.

Ma forse bisogna dire che non è vero

bisogna dire che è vera la falsità,

poi si vedrà che cosa accade. Intanto

chiudiamo il video. Al resto

provvederà chi può (se questo chi

ha qualche senso).

Noi non lo sapremo.

A televízióban

keresztjén Krisztus kántált

mint tenorista,

akit éppen elkapott a pop-kólika.

Kevéssel előtte kísértette meg

a meztelen asszonynak öltözött ördög.

Ilyen hát a a huszadik század vallásos érzése.

Valószínűleg úgy van, hogy szent Bertalan éje,

akárcsak egy gyík lepottyant farka,

ugyanolyan súllyal esik latba

a nagybetűs Szellem

közömbösség-elvű Gazdaságtanában.

De talán mégis azt kell mondani, hogy nem igaz,

azt kell mondani, hogy igaz a hamisság,

aztán, majd meglátjuk, hogy mi lesz. Közben

kikapcsoljuk a képet. A többire

majd gondol, aki tud (ha ez a ki

valamit jelent).

Mi nem fogjuk tudni.