Montale, Eugenio: Meriggiare pallido e assorto

Meriggiare pallido e assorto

presso un rovente muro d’orto,

ascoltare tra i pruni e gli sterpi

schiocchi di merli, frusci di serpi.

Nelle crepe del suolo o su la veccia

spiar le file di rosse formiche

ch’ora si rompono e ora si intrecciano

a sommo di minuscole biche.

Osservare tra frondi il palpitare

lontano di scaglie di mare

mentre si levano tremuli scricchi

di cicale dai calvi picchi.

E andando nel sole che abbaglia

sentire con triste meraviglia

com’è tutta la vita e il suo travaglio

in questo seguitare una muraglia

che ha in cima cocci aguzzi di bottiglia.

Delelni sápadtan a fényen

egy izzó kerti fal tövében,

hallgatni rigó csattogását,

föld-repedésben, bükköny alján,

bozótban kígyó surranását.

Lesni vöröshangyák tülekedését,

mint válnak el s verődnek össze ismét

egy-egy morzsa picinyke halmán.

Lombok körül figyelni hosszan

a lüktetést távol habokban,

miközben a kopasz kövek közt

fel-felcirpelgetnek a tücskök.

És a vakító napon bandukolva

megérezni bús hökkenéssel,

hogy az élet és mindenféle dolga:

járás egy fal tövén le és fel,

melynek pereme tört üveggel teleszórva.