Montale, Eugenio: Maestrale
|
Maestrale (Italian)S'è rifatta la calma nell'aria: tra gli scogli parlotta la maretta. Sulla costa quietata, nei broli, qualche palma a pena svetta.
Una carezza disfiora la linea del mare e la scompiglia un attimo, soffio lieve che vi s'infrange e ancora il cammino ripiglia.
Lameggia nella chiaria la vasta distesa, s'increspa, indi si spiana beata e specchia nel suo cuore vasto codesta povera mia vita turbata.
O mio tronco che additi, in questa ebrietudine tarda, ogni rinato aspetto coi germogli fioriti sulle tue mani, guarda:
sotto l'azzurro fitto del cielo qualche uccello di mare se ne va; né sosta mai: perché tutte le immagini portano scritto: "più in là!".
|
Északnyugati szél (Hungarian)Lágyan libben a szárnya a szélnek; szirtek közt az öböl csevegve csattog. Elcsitult parton, a kertekben, alig moccan a pálma: őrzi a partot.
Simogatás borzolja a szelíd tenger vonalát: összekuszálja egy pillanatra - könnyű kis sóhajként megtörik, s vonul tovább, zihálva.
Mint fémlemez csillámlik a fényben a roppant tér, megfodrozódik s derű ömlik el sima habja felett: visszatükrözi félelmetes zöld szívében ezt az én szegény, zavaros életemet.
Ó, az én csonkaságom, süket vágyam, mit ez a késő részegség kirajzol élesen: szemem előtt születnek újra a formák, kifakadó rügyek hajlonganak, ím, tenyereden.
Az ég sűrű azúrja alatt látom tengeri madarak elhúzó csapatát sohasem áll meg, mert minden képen ott ég a felirat: „Tovább!"
|
