Montale, Eugenio: Lungomare

Il soffio cresce, il buio è rotto a squarci,

e l’ombra che tu mandi sulla fragile

palizzata s’arriccia. Troppo tardi

se vuoi esser te stessa! Dalla palma

tonfa il sorcio, il baleno è sulla miccia,

sui lunghissimi cigli del tuo sguardo.

Feltámad a szél, hasad a sötétség,

s árnyékod, mely a vékony kerítésre

dől, megborzolódik. Késő magadnak

lenned immár! Földre ugrik a cickány

a pálmáról, a kanócon fut a villogás már,

iszonyú hosszú pilláin szemednek.