Montale, Eugenio: Lindau

La rondine vi porta

fili d’erba, non vuole che la vita passi.

Ma tra gli argini, a notte, l’acqua morta

logora i sassi.

Sotto le torce fumicose sbanda

sempre qualche ombra sulle prode vuote.

Nel cerchio della piazza una sarabanda

s’agita al mugghio dei battelli a ruote.

A fecske füveket vísz,

az élet el ne múljék, azt akarja,

de éjjel, gátak közt, a holt, süket víz

a követ egyre marja.

A füstölgő fáklyák fényében árnyak

hullnak, hullnak az üres partszegélyre.

A tér körében füzértáncot járnak

a hajók felbődülő kürtjelére.