Montale, Eugenio: La rana, prima a ritentar la corda
|
La rana, prima a ritentar la corda (Italian)(Mottetti 17)
La rana, prima a ritentar la corda dallo stagno che affossa giunchi e nubi, stormire dei carrubi conserti dove spenge le sue fiaccole un sole senza caldo, tardo ai fiori ronzěo di coleotteri che suggono ancora linfe, ultimi suoni, avara vita della campagna. Con un soffio l'ora s'estingue: un cielo di lavagna si prepara a un irrompere di scarni cavalli, alle scintille degli zoccoli.
|
A béka, mely elsőnek pedzi húrját (Hungarian)(Motetták 17.)
A béka, mely elsőnek pedzi húrját a szittyót s felhőt vermelő mocsárban, az összebúvó szentjánoskenyérfák susogása, hol fáklyáit kioltja a heve-nincs nap, késő zümmögése virágokon a még nedvekre szomj as rovaroknak, végső hangjai, fösvény élete a határnak. Elenyészik egy sóhajjal az óra: palakék ég készül ösztövér lovak robogását, patáik verte szikrákat fogadni.
|
