Montale, Eugenio: La memoria

La memoria fu un genere letterario

Quando ancora non era nata la scrittura.

Divenne poi cronaca e tradizione

ma già puzzava di cadavere.

La memoria vivente è immemorabile,

non sorge della mente, non vi si sprofonda.

Si aggiunge all'esistente come un'aureola

di nebbia al capo. É già sfumata, è dubbio

che ritorni. Non ha sempre memoria di sé.

Az emlékezet irodalmi műfaj volt,

amikor még nem született meg az írás,

aztán csak krónika lett és hagyomány,

s már áradt belőle a hullaszag.

Az élő emlékezet emléktelen,

nem az agyból születik, és nem tér meg oda.

Úgy leng a létezőn, mint ködből font dicsfény

a fej körül. És máris nincs; kétséges,

visszatér-e? Nem mindig emlékezünk magunkra.