Montale, Eugenio: L'anima che dispensa

L'anima che dispensa

furlana e rigodone ad ogni nuova

stagione della strada, s'alimenta

della chiusa passione, la ritrova

a ogni angolo più intensa.

La tua voce è quest'anima diffusa.

Su fili, su ali, al vento, a caso, col

favore della musa o d'un ordegno

ritorna lieta o triste. Parlo d'altro,

ad altri che t'ignora e il suo disegno

è là che insiste do re la sol sol...

A lélek szórja szerte

füzértáncát és párosát az ucca

minden új évadának, gyarapodva

a titkolt szenvedélyből, s rálel újra

a minden sarkon egyre tüzesebbre.

Ez a szétáradt lélek a te hangod.

Szélben, szárnyon, véletlenül, a drótból

örömre, búra harsog vagy a múzsa

vagy készülék kénye szerint, de mása,

beszéljek másnak s másról ismeretlen,

csak itt erősködik: do re la sol sol ...