Montale, Eugenio: Il gallo cedrone

Dove t'abbatti dopo il breve sparo

(la tua voce ribolle rossonero

Salmì di cielo e terra a lento fuoco)

Anch'io riparo brucio anch'io nel fosso.

Chiede aiuto il singulto. Era più dolce

Vivere che affondare in questo magma

Più facile disfarsi al vento che

Qui nel limo incrostati sulla fiamma.

Sento nel petto la tua piaga sotto

Un grumo d'ala il mio pesante volo

Tenta un muro e di noi solo rimane

Qualche piuma sull'ilice brinata.

Zuffe di nidi, amori, nidi d'uova

Marmorate divine! Ora la gemma

Delle piante perenni come il bruco

Luccica al buio, giove è sotterrato.

Hová lehullsz a kurta dörrenéstől

(utolszor még felforr a hangod, ég s föld

rőtfekete tokánya lassú tűzön)

búvok én is, veremben pörkölődöm.

Segítséget kér felcsukló jaj. Élni

édesebb, mint e magmába ragadni,

könnyebb bizony a szelekbe enyészni,

mint lángon égni a kérges agyagban.

Mellemben érzem sebedet, a véres

szárnycsonk tövében; nehéz repülésem

egy falat céloz, s nem marad belőlünk

csak néhány toll a dérütötte tölgyön.

Fészek-civódások, szerelmek, kényes,

márványos tojások fészke! Növények

(évelők, mint a hernyók) drágagyöngye

villog az éjben, Juppiter a földben.