Montale, Eugenio: Giorno e notte
|
Giorno e notte (Italian)Anche una piuma che vola può disegnare la tua figura, o il raggio che gioca a rimpiattino tra i mobili, il rimando dello specchio di un bambino, dai tetti. Sul giro delle mura strascichi di vapore prolungano le guglie dei pioppi e giù sul trespolo s'arruffa il pappagallo dell'arrotino. Poi la notte afosa sulla piazzola, e i passi, e sempre questa dura fatica di affondare per risorgere eguali da secoli, o da istanti, d'incubi che non possono ritrovare la luce dei tuoi occhi nell'antro incandescente - e ancora le stesse grida e i lunghi pianti sulla veranda se rimbomba improvviso il colpo che t'arrossa la gola e schianta l'ali, o perigliosa annunziatrice dell'alba, e si destano i chiostri e gli ospedali a un lacerìo di trombe...
|
Éjjel-nappal (Hungarian)Lerajzolhatja alakod a szálló tollpihe is, a bútorok között bújócskázó sugár, egy gyerek tükre villanása a háztetőkön. A falak fölött páracsíkok növesztik már a nyárfák kúpjait. Tollát borzolja a kordén a köszörűs papagája, s a fülledt éjjel a téren, a léptek, s mindegyre a gyötrő küszködés: elmerülni s felvetődni újra, egyformán századok vagy pillanatok óta, s a lidércek, melyek nem lelik szemed ragyogását a barlang izzásában, a mindig egyforma kiáltás, a verandán a hosszú zokogás, ha a lövés megdördül és a torkod vörösre festi, s megszaggatja szárnyad, ó veszélyes hírnöke te a virradatnak, s a kolostorok, kórházak felriadnak a trombiták szaggató jajszavára.
|
