Montale, Eugenio: Corrispondenze
|
Corrispondenze (Italian)Or che in fondo un miraggio di vapori vacilla e si disperde, altro annunzia, tra gli alberi, la squilla del picchio verde.
La mano che raggiunge il sottobosco e trapunge la trama del cuore con le punte dello strame, è quella che matura incubi d’oro a specchio delle gore quando il carro sonoro di Bassareo riporta folli mùgoli di arieti sulle toppe arse dei colli.
Torni anche tu, pastora senza greggi, e siedi sul mio sasso? Ti riconosco; ma non so che leggi oltre i voli che svariano sul passo. Lo chiedo invano al piano dove una bruma èsita tra baleni e spari su sparsi tetti, alla febbre nascosta dei diretti nella costa che fuma.
|
Összefüggések (Hungarian)Most, hogy ott túl a délibáb csodája épp elenyészik imbolyogva, a fák közt másik, új csodát jelez a zöldharkály kolompja.
A kéz, mely eléri a cserjét, s a szív szövevényét átszúrja fű hegyével, ugyanez, mely arany lidérceket érlel a tócsák tükörében, midőn Bassareo csengős szekere hozza kosok bolond nyögéseit a távol kiégett foltú dombok oldalából.
Te is megjössz, nyája-nincs pásztorlányka, s leülsz az én kövemre? A tarka röppenéseken kívüle tájban, megmondanád, mit olvasol merengve? Kérdem a síktól is, hol az idő még villámok s dörgések közt tétovázik, s a gyorsvonattól titkos láz cikázik a parton, hol füst jelzi jöttét.
|
