This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Michelangelo, Buonarroti: Az élet alkonyán (114. Szonett) (Sonetto 114. (Giunto è già ‘l corso della vita mia) in Hungarian)

Portre of Michelangelo, Buonarroti
Portre of Melinda B. Tamás-Tarr

Back to the translator

Sonetto 114. (Giunto è già ‘l corso della vita mia) (Italian)

Giunto è già ‘l corso della vita mia
Con tempestoso mar per fragil barca
Al comun porto, ov’ a render si varca
Giusta ragion d’ogni opra trista e pia:

Onde l’affettuosa fantasia,
Che l’arte si fece idolo e monarca,
Conosco ben quant’ era d’error carca;
Ch’ errore è ciò che l’uom quaggiù desia.

I pensier miei, già de’ mie’ danni lieti,
Che fian or, s’ a due morti m’avvicino?
L’una m’ è certa, e l’altra mi minaccia;

Nè pinger nè scolpir fia più che queti
L’anima volta a quell’ amor divino,
Ch’ aperse a prender noi in croce le braccia.



PublisherBudapest, Magvető Kiadó
Source of the quotationSzerb Antal: Száz vers. Negyedik kiadás. 142. p.

Az élet alkonyán (114. Szonett) (Hungarian)

Életutam immár a végéhez ért,
Törékeny bárkán, viharos tengeren
Elérte a partot a közös révben,
Hol számadás várta jó s rossz tettekért.
 
Mivelhogy a hajthatatlan képzelet
A művészetet bálvánnyá emelte,
Jól tudom ezért, milyen bűn terhelte
S mi tévedés a lenn sóvárgó embert.
 
Elmélkedéseim boldog végzetem,
Mi lesz most, hogy két halálhoz közelgem?
Az egyik biztos, a másik fenyeget.
 
Nem nyugtat meg se vésőm, sem ecsetem,
Az égi szerelemhez fordul lelkem,
Mely a keresztfán karját tárta felénk.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.osservatorioletterario.net

minimap