Merini, Alda: A legszebb versek (Le più belle poesie in Hungarian)

Le più belle poesie
si scrivono sopra le pietre
coi ginocchi piagati
e le menti aguzzate dal mistero.
Le più belle poesie si scrivono
davanti a un altare vuoto,
accerchiati da argenti
della divina follia.
Così, pazzo criminale qual sei
tu detti versi all’umanità,
i versi della riscossa
e le bibliche profezie
e sei fratello a Giona.
Ma nella Terra Promessa
dove germinano i pomi d’oro
e l’albero della conoscenza
Dio non è mai disceso né ti ha mai maledetto.
Ma tu sì, maledici
ora per ora il tuo canto
perché sei sceso nel limbo,
dove aspiri l’assenzio
di una sopravvivenza negata.

A legszebb versek
a kövekre íródnak
sebzett térdekkel
és a rejtélytől érzékennyé vált elmékkel.
A legszebb versek egy
üres oltár előtt íródnak,
az isteni őrület
ezüstjeivel körülvéve.
Így, mint őrült bűnöző, aki vagy,
te írod verseidet az emberiségnek,
a felszabadulás sorait,
és a bibliai jóslatot
és Jónás testvére vagy.
De az ígéret földjére
ahol az arany alma
és a tudás fája nő
Isten sosem szállt le és téged sosem átkozott el.
De te igen, állandóan
átkozod dalodat,
mert leszálltál a pokol tornácára,
ahol a megtagadott túlélés
abszintjét szívod.