Fabbri, Gianfranco: Velence három felvonásban (Venezia in tre atti in Hungarian)

1.
Giungesti verso sera ché l’acqua
stesa senza movenze si allungava.
 
L’aria sottile di marzo
volle la grazia e screpolò la pelle.
 
Intanto, sul vapore Caronte
via condusse le genti, un po’ vive
 
un po’ morte, alla volta d’un qualche
destino sconosciuto.
 
2.
Notte di perla alla Salute;
stelle in filigrana lanciano
verso il mare un qualcosa di spento
che ti ritenga vivo.
 
3.
Vedesti l’acqua,
ondivaga sul muro.
 
T’addormentò il motivo
destra, sinistra e dietrofronte
 
4.
Dopo, più tardi
venne il mattino
 
blu-nuvoloso.
 
San Marco fu lasciata ai tedeschi,
via per le calli andavi
verso la Madonna dell’Orto.
 
5.
Bufera d’acqua.
Tuona e il fulmine consegue.
 
Ma troppo poco vai col pensiero
alla caducità, al domani
 
di che farai da solo.
 
6.
Risveglio in prima classe
al farsi del viola bagnato.
 
Venezia è un granchio;
cogli la contumelia di un ferroviere
 
e porti via le tue cose
saltellando felice tra i binari.
 
7.
Poi dirsi:
“quanto è buono il caffè
in un bar di stazione,
mentre fuori convulsa è la tempesta”.
 
8.
Calli in tumulto,
l’acqua rigoglia a schiaffi sul bordo.
 
Venete le voci alle finestre:
qualcuno chiama un cane che si è perso.
 
9.
Due ragazzi
sotto un portico cogliesti in flagrante
fare all’amore.
Lei con i seni che ballottavano
tra le mani dell’altro, rosso sudato.
 
10.
Al baretto gli inglesi
il vino-acqua soltanto
bevono accompagnando la pizza
che poco prima un giovane
aveva scongelato con disdegno.
 
11.
Ti divertì quel gondoliere,
un moro arabeggiante del Chiosotto,
squillare le bestemmie
pe’l freddo, per la neve
che incerta cadeva
sulle casine dai morti colori.
 
12.
Avevi preso a voler bene
alla tua stanza, in calle de’ Morti.
 
Le pareti lasciavano passare
tutte le confidenze, le frasi in tedesco
 
i mormorii dei giovani
che ancora a notte fonda
 
venivano su dal salone concerto.
 
13.
Di quella volta che pensasti alla vita,
a cosa tende l’istinto,
prima di prendere sonno.
 
Perché si dorme?
E la città, perché?
 
Ricordi la radio accesa
su stazioni che l’onda media
rendeva più lontane?
 
Erano voci di morti,
di qualcuno felice, dove non lo sapevi.
 
Dopo cogliesti il tuo, di sonno;
quel poco che Iddio ti riservò a fatica.
 
La casa ricomparve; tua madre in cucina
a lavorare un pasto; e l’orologio
andare contro il tempo.
 
14.
I silenzi a Venezia
son fatti di rumori minuscoli
di tanti palpiti, qui
là, che potrebbero essere gli atomi,
i voli musicali di qualche procellaria,
il flutto dell’onda, la voce d’una donna
che miagola al suo bambino una canzone-fiaba.
 
Ma potrebbero essere soltanto le sottrazioni
di tutti quanti i morti, le avarizie
che la vita ha preteso, la cattiveria
del clima, la nebbia e questo cielo al buio
senza più lume.
 
 
 ****
 
Ma Venezia è un concetto.
Il treno la sposta verso Chioggia,
dove il mare è una landa, dove
van via le navi a Palestrina.
 
La gelosia di sé, l’acqua riprende
tutto nel contorno. Passano
antichi i bei ciuf-ciuf, e va la sponda,
va la palude verso il largo.

1.
Estefelé érkeztél mikor a víz
mozdulatlanul nyúlt el.
 
A friss március lég
kecsesen borzolta felszínét.
 
Közben Kharón ladikja
félig élőket, félig holtakat
 
szállított egy bizonytalan,
ismeretlen sors felé.
 
2.
Éjszaka gyöngye: Egészség!
Filigrán csillagok hullnak
a tenger mélye felé kihunyva,
hogy életben tartsanak.
 
3.
Láttad a vizet
a falon ingadozni.
 
Ez a jobbra, balra, előrehátra
ritmus ringatott álomba.
 
4.
Azután, később,
eljött a reggel
 
kék és borongós.
 
A Szent Márk téren maradtak a németek,
és te a szűk utcákon
a Madonna dell'Orto felé mentél.
 
5.
Szakad az eső.
Dörgés és villámlás követi.
 
De a mulandóságra, hogy
mit teszel holnap egyedül,
 
arra túl keveset gondolsz.
 
6.
Ébredés az első osztályon,
a hajnali fény ibolyaszínben fürdik.
 
Velence egy tarisznyarák;
egy vasutas szitkozódása jut füledbe
 
a sínek között boldogan ugrálva
viszed el holmidat.
 
7.
Hogy aztán mondhasd:
„milyen jó ez a kávé
egy büfében az állomáson,
miközben kinn dühöng a vihar.”
 
8.
Tumultus a callékban,
a víz jócskán csapdossa padkájuk.
 
Velencei hangok az ablakból:
valaki egy elkószált kutyát hív.
 
9.
Az árkádok alatt
rajtakaptál két
szerelmeskedő fiatalt.
A lány mellei ide-oda dobálóztak
a kipirultan izzadó fiú kezében.
 
10.
A kis kávéházban az angolok
csak vízzel kevert bort isznak,
ezzel öblítve le a pizzát,
amit egy fiatal megvetően,
kevéssel előbb olvasztott ki.
 
11.
Szórakoztat az a gondolás,
Chiosotto* arab jellegű mórja,
káromkodások csendülnek
a hideg és a hó miatt, mely
bizonytalanul hullik
az apró hullaszínű házakra.
 
12.
A calle de’ Morti - ban
megkedvelted a szobádat.
 
A falakon átszűrődött
minden bizalmaskodás, a német mondatok,
 
a fiatalok zsongása, kik késő
éj idején jöttek fel
 
a koncertteremből.
 
13.
És akkor mikor az életre gondoltál,
mit sugall az ösztönöd,
mielőtt álomba merülnél.
 
Miért alszunk?
És a város, miért?
 
Emlékszel az állomásokra hangolt
rádióra miket a középhullám
távolibbnak tüntetett fel?
 
A holtak hangja volt,
boldog embereké, hogy hol, nem tudhattad.
 
Utána elnyomott az álom, az a kevés,
mit az Isten fáradtsággal számodra kiszabott.
 
A ház újra megjelent, anyád a konyhában
amint az ételt készíti: az óra
mely ellenkezőleg jár az idővel.
 
14.
Velence lágy csendjei
mind apró neszekből állnak össze,
kis dobbanásokból,
részecskéi lehettek volna
fönn zene szárnyán röpülő viharmadaraknak,
hullám lüktetése, egy asszony hangja, aki
mesedalt dünnyög elszenderülő gyermekének.
 
De eltűnhettek volna, hiszen mind néma halottak,
a fösvény élet követelte őket,
a ködbefúlt gonosz idő és ez az ég,
mely sötétre vált, elveszett mindörökre
belőle a fény.
 
 
****
 
De Velence egy fogalom.
A vonat Chioggia felé halad,
hol a tenger síkföld, ahonnan
a hajók útrakelnek Palestrina** felé.
 
A víz féltékenyen visszavesz
minden körvonalat. Vonul a jó
öreg sihuhu, és távolodik a part,
és távolodik a mocsár a láthatáron.
 
 
 
*Antonio Marinetti, detto "il Chiozzotto" (1719-1796) velencei festő.
**Feltehetően Pellestrináról van-e szó, ami a velencei lagúna egy szigete, ahová valóban van hajójárat Chioggiából is.