Conte, Giuseppe: A világ összes csodája (Tutta la meraviglia del mondo in Hungarian)

E’ come dici tu, dovrei ripartire.
Non sono mai stato felice in una casa.
Non sono mai stato felice in famiglia.
Non ho mai avuto nostalgia, quando ero
solo e lontano. Tutta la meraviglia
del mondo per me era la passeggiata
alta sul mare quando, i libri di scuola
in una cartella, a passo veloce
andavo, e inspiravo il vento
colore del salino e delle agavi
e fingevo di avere una ragazza
per mano: la meraviglia, la razza
forte dei sogni, i libri, il cinema,
i lunghi viaggi in treno,
le lunghe traversate dell’anima
ma mai i muri di una casa, mai.

Ahogy mondod, el kellene utaznom.
Sohasem voltam boldog egy házban.
Sohasem voltam boldog a családban.
Sohasem volt honvágyam mikor
egyedül és távol voltam. Számomra
a világ összes csodáját a magas  
tenger feletti séta jelentette,
tankönyvekkel egy táskában,
mentem gyors léptekkel, beszívtam
a sós és agavé színű levegőt,
és elképzeltem, hogy kézen fogva
vezetek egy lányt: a csoda, azok a
bizonyos álmok, a könyvek, a mozi,
a vonaton tett hosszú utak,
a lélek hosszú vándorlásai,
de soha egy ház falai, soha.