This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Cavalcanti, Guido: Kis ballada a kínról és a szerelemről (Perch’i’ no spero di tornar giammai, in Hungarian)

Portre of Cavalcanti, Guido
Portre of Csorba Győző

Back to the translator

Perch’i’ no spero di tornar giammai, (Italian)

Perch’i’ no spero di tornar giammai,

ballatetta, in Toscana,

va’ tu, leggera e piana,

dritt’ a la donna mia,

che per sua cortesia

ti farà molto onore.

 

Tu porterai novelle di sospiri

piene di dogli’ e di molta paura;

ma guarda che persona non ti miri

che sia nemica di gentil natura :

ché certo per la mia disaventura

tu saresti contesa,

tanto da lei ripresa

che mi sarebbe angoscia;

dopo la morte, poscia,

pianto e novel dolore.

 

Tu senti, ballatetta, che la morte

mi stringe sì, che vita m’abbandona;

e senti come ’l cor si sbatte forte

per quel che ciascun spirito ragiona.

Tanto è distrutta già la mia persona,

ch’i’ non posso soffrire :

se tu mi vuoi servire,

mena l’anima teco

(molto di ciò ti preco)

quando uscirà del core.

 

Deh, ballatetta mia, a la tu’ amistate

quest’anima che trema raccomando :

menala teco, nella sua pietate,

a quella bella donna a cu’ ti mando.

Deh, ballatetta, dille sospirando,

quando le se’ presente :

«Questa vostra servente

vien per istar con voi,

partita da colui

che fu servo d’Amore.»

 

Tu, voce sbigottita e deboletta

ch’esci piangendo de lo cor dolente,

coll’anima e con questa ballatetta

va’ ragionando della strutta mente.

Voi troverete una donna piacente,

di sì dolce intelletto

che vi sarà diletto

starle davanti ognora.

Anim’, e tu l’adora

sempre, nel su’ valore.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://people.zeelandnet.nl

Kis ballada a kínról és a szerelemről (Hungarian)

Mert én már nem hiszem, hogy visszatérek

a toszkán földre, menj te,

kis balladám, sietve

hölgyemhez: ő kegyelmes,

így hát nagyon kegyes lesz,

ha jöttöd megjelented.

 

Vidd el hírét bánattól, rettegéstől

oly telt és súlyos sóhajtásaimnak;

de óvakodj a szennyesek szemétől,

kik a derékre sandán pislogatnak;

balsorsomért bizonnyal kapva-kapnak

rajtad, s a locska nyelvek

úgy összevissza kennek,

hogy – félek – sírba hullva,

ott is gyötörnek újra

a könnyek és keservek.

 

Engem, te jól tudod, halál szorongat,

s hogy ettől szinte elhagy már az élet,

s az ész – tudod – ha érveket sorolgat,

kísérői milyen vad szívverések.

Nem bírom már terhét a szenvedésnek:

erőm megtörve végképp.

Azzal segítenél még,

hogy fölfognád a lelkem,

ha szívemből kirebben,

s ezt kérem kérve: tedd meg!

 

Barátságodra bízom, balladám, most

e reszkető lelket: tartsd ott tenálad,

s ama szép hölgyhöz vidd el ezt a jámbort,

vidd el hozzá, kihez téged bocsátlak.

S, ó balladám, ha hölgyem megtaláltad,

suttogd fülébe: „Látod,

ím, szolgálóleányod!

Veled maradni vágyik.

Küldője mindhalálig

szolgálta a szerelmet."

 

Te félszeg, gyönge hang, mely sírva serkensz

fájó szívemből, menj, hagyd őt, s beszélj e

dúlt elméről, vedd társadul a lelkem s

e balladát, hogy röptödet kisérje.

Elértek majd egy bájos hölgy elébe,

s oly szép szellemre leltek,

hogy kedvvel tisztelegtek

előtte. És te, lelkem,

ügyelj rá, hogy szünetlen

imádd e feddhetetlent.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap