Campana, Dino: Ábránd (La chimera in Hungarian)

Non so se tra rocce il tuo pallido

Viso m'apparve, o sorriso

Di lontananze ignote

Fosti, la china eburnea

Fronte fulgente o giovine

Suora de la Gioconda:

O delle primavere

Spente, per i tuoi mitici pallori

O Regina o Regina adolescente:

Ma per il tuo ignoto poema

Di voluttà e di dolore

Musica fanciulla esangue,

Segnato di linea di sangue

Nel cerchio delle labbra sinuose,

Regina de la melodia:

Ma per il vergine capo

Reclino, io poeta notturno

Vegliai le stelle vivide nei pelaghi del cielo,

Io per il tuo dolce mistero

Io per il tuo divenir taciturno.

Non so se la fiamma pallida

Fu dei capelli il vivente

Segno del suo pallore,

Non so se fu un dolce vapore,

Dolce sul mio dolore,

Sorriso di un volto notturno:

Guardo le bianche rocce le mute fonti dei venti

E l'immobilità dei firmamenti

E i gonfii rivi che vanno piangenti

E l'ombre del lavoro umano curve là sui poggi algenti

E ancora per teneri cieli lontane chiare ombre correnti

E ancora ti chiamo ti chiamo Chimera.

Én nem tudom, hogy a sziklák között

sápadt arcod jelent-e meg,

vagy roppant messzeségek

mosolya voltál, ifjú

tündöklő homlokú, te,

nővére Giocondának:

ó, elmúlt tavaszoknak

királynője te, ó, kamaszkirálynő

(mesés sápadtságod rendelt e tisztre)

de ismeretlen versedért, mely

gyönyörből van és fájdalomból

te vértelen leány, zenéből,

hullámos ajkaid körében

bevésve vastag vérvonallal,

dallam királynő asszonya:

de lehajtott leányos

fejedért, éji költő

virrasztottam száz élénk vizén az égnek

én, a te édes titkodért és

a te csendessé válásodért is.

Én nem tudom, hajadnak

volt-e élő jele, a sápadt

láng, az ő sápadtsága,

nem tudom, mi volt, gőz-e, pára,

fájdalmam édes ára

mosolya egy lágy, éji arcnak:

a szelek néma kútjait, a fehér sziklákat nézve nézem

s a mozdulatlanságot fenn az égen

s a sok duzzadt patakot: könny vizét lenn,

s az emberi munka árnyékait, melyek

meggörnyednek a dombok szögletében

s a távoli világos árnyakat az egek lágy ívében

és hívlak egyre, egyre hívlak, Ábránd.