Campana, Dino: Buenos Aires (Buenos Aires in Hungarian)

Il bastimento avanza lentamente

Nel grigio del mattino tra la nebbia

Sull'acqua gialla d'un mare fluviale

Appare la città grigia e velata.

Si entra in un porto strano. Gli emigranti

Impazzano e inferocian accalcandosi

Nell'aspra ebbrezza d'imminente lotta.

Da un gruppo d'italiani ch'è vestito

In un modo ridicolo alla moda

Bonearense si gettano arance

Ai paesani stralunati e urlanti.

Un ragazzo dal porto leggerissimo

Prole di libertà, pronto allo slancio

Li guarda colle mani nella fascia

Variopinta ed accenna ad un saluto.

Ma ringhiano feroci gli italiani.

A tengerjáró lassan megy előre

ködök között a zsenge szürkületben,

tengerszerű a folyó és vizén már

látszik a város szürke fátyolokban.

Idegen kikötőbe tér be. És a

kivándorlók tolongva megvadulnak:

a közeli harc részegségét érzik.

S néhány olasz, nevetséges ruhákban,

(helyi divat szerint) dobál narancsot

ordítozó, őrjöngő földijére.

Egy kikötői ifjú a szabadság

könnyed fia, dobásra készen áll ott,

kezét sokszínű ruhájába dugva

és odakiált egy istenhozottat.

De az olaszok arcán vad vicsorgás.