Zilahy Péter: Come se... (Mintha... in Italian)

abból a csókból nőne ki
e lezárt ajkak többé nem eresztik
fáj ha hozzáér megszokni hidegét
lenyalni a jeget róla
szemhéja alá bebújni
az utolsó dolog mögé amit látott
ahogy a kacsok közé zuhan
elválasztja a földet az égtől -
behavazott arcán apró lábnyomok
férgek a deszkában
csecsemők szőlőszemekben
a fénylő zúzmarás kertben
halott nővel egy testben
forgó síkos avarban
ebben az édesszagú lehelletben
ebben a tőrben
ebben a duplafenekű gödörben
mindene megvan
amire jó
fázik szakálla nő
viszket megvakarják
éhes megetetik
nem fér a bőrébe kitömik

volesse spuntare da quel bacio
ma le labbra serrate non lo permettono
duole toccarla abituarsi alla sua freddezza
leccar’ via il gelo
infilarsi sotto le sue palpebre
dietro l’ultima cosa che lei aveva veduto
come precipita tra i viticci
separa la terra dal cielo –
sul suo viso innevato minuscole impronte
vermi nelle assi
neonati negli acini d’uva
nel luccicante pruinoso giardino
con donna morta nello stesso corpo
nel lubrico fogliame voltolante
in quest’alito dolciastro
in questo pugnale
in questa fossa di doppio fondo
ha tutto
quel che si merita
ha freddo gli cresce la barba
gli prude lo grattano
ha fame lo nutrono
non ci sta nella pelle lo imbottiscono