Z. Németh István: Sladko žeravý (Édesen izzó in Slovak)

Mennyi életen át kergetőztünk:
kiscsikók napfényes réteken,
sasok a kihűlő ég puha ágyán,
aranyhalak széthulló üvegmedencében,
táltosok a fodros álom partjain,
hajad volt párnám,
szíved volt vánkosom,
minden testet öltésben,
a köztes lét hömpölygő áramában
figyeltem magunkat, kút fölé hajló,
ágak közt bújó, egeket bámuló,
a kócos ifjúságot lassan kifésülő,
nagy, barna szempárban visszatükröződő
félénk gyermekarcunk minden rezdülését,
ahogy az élet vizébe kavicsot dobálunk,
ahogy a hegyekké tornyosuló napok
csúcsára érve lassan megtanuljuk egymást.

Szíved volt párnám,
hajad volt vánkosom,
fejpántom két hűvös tenyered,
lakhelyem, örök lakhelyem
csilingelő nevetésed.

Pre koľko životov sme sa naháňali:
žriebätá na lúčinách zaliatych slnkom,
orly v mäkkej posteli tuhnúceho neba,
zlaté rybky mrviace sa v sklených nádržiach,
tátoše na brehoch kučeravého sna,
tvoje vlasy boli mojím podhlavníkom,
tvoje srdce bolo mojím vankúšom,
všetky telá v stehu,
pozoroval som nás v prechodnom bytí
vanúceho prúdu, ohnutý nad studňou,
medzi vetvami skrytý, zízajúc na nebesá,
pomaly vyčesávajúc strapatú mladosť,
vo veľkých hnedých očiach každý
odrazený záchvev plachej detskej tváre,
hádzajúc kamene do vody života,
príchodom na vrchol dní čnejúcich do hôr
pomaly sa navzájom spoznáme.

Tvoje srdce bolo mojím podhlavníkom,
tvoje vlasy boli mojím vankúšikom,
mojou čelenkou boli tvoje chladné dlane,
mojím trvalým bydliskom
bol tvoj zvonivý úsmev.