Weiner Sennyey Tibor: 1956 (1956 in English)

Amikor két összeforrt macskakő
szorosan roppantja a sietős
asszony lépésének pillanatnyi
lélegzetvételét a térbe;

És látod az arcot a napsütésben,
amint a tincs az imént csókolt
archoz tapadva még libben
a hullámzó szemek előtt.

Két utcasarok között futott,
és nem csak egy régi képen;
méhében erjedt az új élet.

Egy perccel később halott volt.
Talán csak szerelmes lett belé a lövedék,
mint a kő alatti földbe a balsors.

When two set cobbles adjoining
tightly rap the hurrying
woman's step as it draws
a sudden breath in space;
 
And you see the face in sunshine,
as a tuft of hair that clings to 
the just kissed face still bounces
before the rolling eyes.
 
She ran between two corners,
and not just in an old picture;
new life fermented in her womb.
 
A minute later she was dead.
Perhaps the bullet just fell in love with her,
as does adversity with soil beneath the stones.