Weöres Sándor: Le ragazze norvegesi (Norvég leányok in Italian)
|
Norvég leányok (Hungarian)A Balholm-i leányok, leányok mind csúcsos csuklyát viselnek. Mindig mosolyognak, de sohase nevetnek.
Puha pára borul rá a hegyekre, hegyek közti zöldes-borzas kacskaringós tengerre. Esik eső, száll a szürke sziklára, száll a fehér faházra. Csillog-villog a leányok csuklyája.
Szálldogál a halszagú szél, könnyű ködök szitálnak. Kikötőben, szürke ködben szines csuklyák vibrálnak. A Balholm-i leányok, leányok mind párosával, hármasával karonfogva sétálnak.
Kéklő szemük mosolyogva rádereng a borúra, az idegen fiúra. S ő elviszi mosolyukat a tengeren is túlra, a tengeren is túlra.
Esik eső, száll a szürke sziklára, száll a fehér faházra –
A Balholm-i leányok, leányok mind csúcsos csuklyát viselnek. Mindig mosolyognak, de sohase nevetnek.
|
Le ragazze norvegesi (Italian)Le ragazze di Balholm, tutte le ragazze portano cappuccio a punta. Sorridono sempre ma non ridono mai.
Una soffice nebbia cala sulle montagne, sul mare che si snoda verdastro intricato tra le montagne. Cade la pioggia, si posa sulla roccia grigia, si posa sulla casa di legno bianca. Scintilla – luccica il cappuccio delle ragazze.
Svolazza il vento, porta l’odore di pesce, piovigginano nebbie leggere. Nel porto, nella nebbia grigia, vibrano i cappucci colorati. Le ragazze di Balholm. tutte le ragazze in coppia, in tre, passeggiano a braccetto.
I loro occhi azzurri brillando sorridono alla malinconia, al ragazzo straniero. E lui porta con sé il loro sorriso, anche oltre il mare, anche oltre il mare.
Cade la pioggia, si posa sulla roccia grigia, si posa sulla casa di legno bianca.
Le ragazze di Balholm, tutte le ragazze portano cappuccio a punta. Sorridono sempre ma non ridono mai.
|
