Weöres Sándor: Norwegian Girls (Norvég leányok in English)

A Balholm-i leányok,

leányok mind

csúcsos csuklyát viselnek.

Mindig mosolyognak,

de sohase nevetnek.

Puha pára

borul rá a hegyekre,

hegyek közti zöldes-borzas

kacskaringós tengerre.

Esik eső,

száll a szürke sziklára,

száll a fehér faházra.

Csillog-villog

a leányok csuklyája.

Szálldogál a halszagú szél,

könnyű ködök szitálnak.

Kikötőben, szürke ködben

szines csuklyák vibrálnak.

A Balholm-i leányok,

leányok mind

párosával, hármasával

karonfogva sétálnak.

Kéklő szemük mosolyogva

rádereng a borúra,

az idegen fiúra.

S ő elviszi mosolyukat

a tengeren is túlra,

a tengeren is túlra.

Esik eső,

száll a szürke sziklára,

száll a fehér faházra –

A Balholm-i leányok,

leányok mind

csúcsos csuklyát viselnek.

Mindig mosolyognak,

de sohase nevetnek.

The girls of Balholm,

all the girls

are wearing pointed caps.

They always keep smiling,

but a good laugh they never have.

Delicate mist

hides the mountains around,

the winding greenish-ruffled sea

by the mighty mountains crowned.

Rain is falling,

pouring on the dull, grey rocks,

pouring on the white log hut.

The caps of the girls

are sparkling-glittering in flocks.

The smell of fish mingles with the wind,

rising light mists are drizzling.

In the docks, in gloomy grey fogs

high-coloured caps are flickering.

The girls of Balholm,

all the girls

are walking here in twos and threes

arm in arm in the light, soft breeze.

Their bright blue eyes are smiling,

glimmering to the leaden sky,

to the strange, unknown guy.

He will take their shining smile

across the sea, thousands of miles,

across the sea, thousands of miles.

Rain is falling,

pouring on the dull, grey rocks,

pouring on the white log hut -

The girls of Balholm,

all the girls

are wearing pointed caps.

They always keep smiling,

but a good laugh they never have.