Weöres Sándor: On death (A halálról in English)

Ne bánd, hogy meghalsz. Csak tested alakja

és külön-léted, értelmed muló.

A többit a minden-befoglaló

végső keret magába átfogadja.

Mulandó minden forma és jelenség-

elbontható a hegycsúcs és parány:

mint állapot: halandó mindahány

s mint állomány: időtlen, tiszta fenség.

Ilyen a lélek is: kihal belőle

az állapot - az érzés, értelem,

mely mindig csak a részekre halászik

s még ezt se bírja, betegecske tőle -

de ami benne állandó elem,

elér az el-se-hagyott Drága Házig.

Don’t mind if you die. It’s just your body’s shape,

intelligence, separate beings which are passing.

The rest, the final and the all-embracing

structure receives, and will absorb and keep.

All incidents we live through, forms we see,

particles, mountain-tops, are broken down,

they all are mortal, this condition shows,

but as to substance: timeless majesty.

The soul is that way too: condition dies

away from it–feeling, intelligence,

which help to fish the pieces from the drift

and make it sicken–but, what underlies,

all elements that wait in permanence,

reach the dear house they never really left.