Vozári Dezső: Szerény románc

Borokban ittalak
húsokban ettelek
kútban kutattalak
dalban füleltelek
 
ízleltem ízedet
hallgattam hangodat
hazudtam szépeket
szépen dicsértelek
 
mondtam: szemed olaj!
Súgtam: nyakad torony!
Lihegtem: fényeket
gyújtsatok, merre jár,
 
de nincs már egy szavam
mit adjak még neked?
A szekfű elvirult
könnyem már elapadt
 
és ha egy éjjelen
ahonnan nincs tovább
elalszom válladon
álmodnom sincs kivel.

Ti bevevo con il vino
ti mangiavo con la carne
ti  cercavo nel pozzo
ti  percepivo nel canto

assaporavo i tuoi sapori
ascoltavo la tua voce
dicevo delle menzogne belle
ti elogiavo con le lusinghe

dicevo: hai gli occhi come l’olio!
Sussurravo: il tuo collo è una torre!
Ansimavo: accendete le luci,
sulle strade che percorre,

ho finito le mie parole
cos’altro ti posso dare?
I garofani sono appassiti
le mie lacrime son esaurite

se una notte mi addormento
dove l’oltre non esiste,
mi addormento sulle tue spalle
non ho più, con chi sognare.