Vozári Dezső: Sirató

Elől a pap megy, kanonok,
utána a halott konok
álmában, majd a rokonok.

Hol evett, hol meg éhezett,
egyszer köpött egy véreset,
aztán megállt a gépezet.

Lám, lám, az élet sem örök,
légy japán, cserkesz, svéd, török,
elfogysz, mint fogynak híg sörök

a szomjas vendég asztalán,
mint pénz a kártyás asztalán,
mint rózsák bűvész asztalán.

Várnak rád égi szalonok,
ne sírj, sírnak a rokonok,
s elől a pap megy. Kanonok.

Prima il prete, il canonico,
poi il defunto nel suo sonno
profondo, poi il parentato.

A volte, hai mangiato, altre no,
una volta, il sangue hai sputato,
poi, il motore s’è fermato.

La vita non è mai perenne,
sia tu circasso o svedese,
ti consumi come le birre,

sul tavolo del avido cliente,
come i soldi dei giocatori,
come rose dei prestigiatori.

Ti aspettan’ i salotti del ciel’
non pianger’, piange il parentato,
prima il prete. Poi il canonico.