Vozári Dezső: Gyilkosság az emeleten
|
Gyilkosság az emeleten (Hungarian)Gazdátlan kódorog a szép öleb az egymásbanyíló szobákon át, az ingaóra rémülten ketyeg, a perzsaszőnyeg álmodik mesét, keletről, fényről, dalról álmodik, de ráfeküdt a félénk félhomály, mert zárva még a zsalugáterek, mert zárva már Elvira szemei, a pálma fázik egy sötét sarokban. A gazdag özvegyet ki ölte meg? Egy párna véres és egy balta véres, szomszédasszony sirámát hallani, nagyítólencse kutat ujjnyomot és jegyzőkönyvet ír a méla irnok és írja, írja, nem remeg a keze, töltőtollának árnya fekete, sötéten fut fehér papíron át, de aztán minden szó elcsendesül, mert zajtalanul már megérkezezett a boratváltarcú mesterdetektív.
|
Assassinio sul piano (Italian)Attraverso le stanze comunicanti, vaga il bel cagnolino senza padrone, il pendolo ticchetta terrorizzato, il tappeto persiano sta sognando qualche favola d’oriente, la luce, e dei canti, ma la timida penombra l’aveva già coperta, perché le imposte sono ancora chiuse, anche gli occhi di Elvira sono già chiusi, in un angolo buio ha freddo la palma. Chi ha ucciso la ricca vedova? Un cuscino e un’ascia insanguinate, si sente la nenia della vicina, la lente d’ingrandimento indaga dietro una traccia, il trasognato scriba verbalizza, scrive e scrive, la mano non gli trema, l’ombra nera della penna stilografica scorre oscuro attraverso la carta bianca, poi tacciono tutte le parole, perché è giunto sommessamente, il fresco rasato agente investigativo.
|
||||||||||||
