Vitéz Somogyváry Gyula: A boldog szunnyadókhoz

Aludjatok, ti áldott szunnyadók,

Aludjatok, ti néma hadsereg.

S ne bántson könny, mely értetek pereg.

Aludjatok, nagy álmok álmodói:

a hősök álma mindörökre mély.

Csak simogasson e bús gügyögésünk

szelíden, mint a halk tavaszi szél.

Apák, fiúk, szerelmes vőlegények,

kik porladoztok, haj, sok éve már,

akik elé mennydörgő agyúszóban

véres mezőkön toppant a halál,

aludjatok! – A szunnyadástok boldog,

mert csonttá kövült bennetek az álom:

hogy diadalmas, erős nemzet él

Kárpát ölében, a tiszai tájon.

Aludjatok csak, gácsországi holtak,

s a Drina mentén szunnyadó bakák,

álmodjatok ott messze Moldovában

s az Alpeseknek örökös havában

magyar halottak: fiúk és apák.