This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Vida József: A király jobb keze

A király jobb keze (Hungarian)

Fehérvárott összegyülnek

Az egész országból

Főpapok és nemes urak

Király parancsából.

Fehérvárott a templomban

Negyvenöt év óta

Nyugoszik elsö királyunk

Márvány-koporsóba.

 

Elkészült már az uj egyház;

– László épittette –

Oda viszik, ott nyugodjék

István király teste.

Háromnapi böjtöléssel

Kezdik a szertartást,

Három nap és három éjjel

Imádkoznak folyvást.

 

Félregördül a nehéz kő

A sír ajtajáról,

S ugy beszélik, ugy olvassuk

Régi krónikákból:

Hogy e perczben szerte ömlik

Holmi drága illat,

Minöt ember még nem érze,

Minöt le sem irhat.

 

De milly csoda!... a koporsó

Folyadékkal telve,

Rózsaszinű balzsamos viz –

Fürdik a test benne.

„Uram király, László király.

Legyen velünk Isten!

Csendes éjben szent éneket

Gyakran hallánk itten.”

 

Kiszedik a szent maradványt,

S fehér gyolcsra rakják,

Dicsérve szent énekekkel

Az Ur akaratját.

De a jobb kéz, de a gyürü –

Nem akadnak rája,

Főpapok a koporsóban

Keresik – hiába!

 

Merni kezdik a vizet is

Ezüst edényekbe,

De mint merik, csodás módon

Szaporodik egyre.

S ujra kezdik a keresést,

Ujra... de mi haszna!

A jobb kéznek, a gyürünek

Se hire se hamva.

 

A szent szüz oltára előtt

Agg szerzetes térdel,

Imádkozik az Istenhez

Alázatos szívvel;

De im, elakad imája,

Hirtelen megdöbben:

Deli ifju áll elötte

Hófehér öltönyben.

 

„Vedd e csomót, jámbor öreg,

Isten hü szolgája,

S mig az idő elközelget

Viselj gondot rája.”

S eltünik a pillanattal –

Való-e vagy álom?...

Gondolkodik a szerzetes

A csodalátványon.

 

„Uram Isten! ez a csomó...

Ugyan mi lehet benn!”

S feltakarja, hol nem látják,

Az oltárszögletben.

És a jobb kéz és a gyürü,

A mit ugy keresnek,

Földre hull ijedelmére

Az agg szerzetesnek.

 

S a drága kincset magával

Viszi a zárdába;

Örizését csodás módon

Isten bizta rája.

Sokáig maradt titokban

Nála az ereklye,

Mig az idő elközelgett.

Hogy felfödözhette.

 

Sok jótéteményt gyakorlott

István jobb kezével

S azt a jutalmazó Isten

Nem is feledé el:

Ös Budában az ereklye

Most is romlatlan még,

S tisztelete nem szünend meg.

Mig él a magyarnép.

 



Uploaded byMucsi Antal
Source of the quotationVasárnapi Újság
Publication date

minimap