Vető Miklós: Hideg napok

Hideg napok, hideg zenék a szélben,

az ablakok már vinnyogva repülnek,

s csapongnak, mint a denevérek, éjten,

s jaj, egyre messzebb, messzebb vár az ünnep.

Dalol nekem a horkoló dalárda

s fagyos sötétben hányódik szivem,

az éj hulláma ejti és dobálja,

mint csapzott roncs uszok a semmiben.

Ki szertelen világokat szerettem,

fekszem meredten, fekszem holtan itt,

zuzos világot látok két szememben,

a szomorúság ólmos tájait.

Ha élnék még, talán ordítva kelnék

s rohannék, jaj, rohannék végtelen,

míg valahol a jeges kést kifennék,

hogy kiolthassák veszett életem.

1943