Vető Miklós: Hideg mezőkön

Hideg mezôkön jár a gondolat,

tarolt vidéken súllyal telt a szó.

Terül a hó, mint mosott patyolat,

párnás patákon lépeget a ló.

Nádas tetôkön mázsa félelem,

vörös toronyban elfagyott harang:

Nincs már sereg a messzi végeken,

elfúl a szó, halott a harci hang.

Farkas lapul a süppedô havon:

régen hevertek itten asztagok.

Éhes mezô – kidûlt, bedôlt halom

mostan bilincsek alján hallgatod,

mint szól a hó: „Haj, meghalsz holnapig,

fehér csengôkkel elvisz a halál!”

…A ló igyekszik, bizton alkonyig

meleg szalmára, szénára talál…