Varságh János: A három bálvány

A Bölcs: 

A csend e széles, hömpölygő folyam,

Mely ringat lágyan, halkan, könnyedén .

Melyen hajóként jár a Gondolat

A Csend, a Csend - csak ezt imádom én.

A beteg:

Halvány testvére csendnek, égi Béke,

Mely földöntúli üdvöt ád nekem,

Testemnek ír, lelkemre balzsam —

Én a szelid, szent békét szeretem.

A költő:

Óh balgák, kik a nagyszerű egésznek

Egy-egy részére esküsztök csupán:

Az én bálványom végtelen vizének

A csend, a béke egy-egy csöppje tán!

Kit én imádok, mindent rejt magában,

Mindent legyőz, mert mindennél nagyobb,

Ez gyógyít, éltet, biztat, fölmagasztal

S mint hajnalcsillag, büszkén felragyog.

A gondolatnak dúsölü szülője,

Daloknak termő, gazdag melegágya,

Halk bánat anyja s egyben temetője,

Szegény sziveknek ünneplő ruhája.

Ki hint a földre áldott fényességet.

Örök sugárzó, alkotó elem,

Ki nélkül nékem nem is kell az élet,

Hitem, bálványom, kincsem: Szerelem!