Vajda János: Húsz év múlva

(Gina emlékkönyvébe)

Mint a Montblanc csucsán a jég,

Minek nem árt se nap, se szél,

Csöndes szívem, többé nem ég;

Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád

Versenyt kacérkodik, ragyog,

Fejemre szórja sugarát;

Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán

Elálmodozva, egyedül -

Mult ifjuság tündér taván

Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szivem kigyúl,

Mint hosszu téli éjjelen

Montblanc örök hava, ha túl

A fölkelő nap megjelen…

( per l’album dei ricordi di Gina)

Come il ghiaccio, in cima al Montblanc,

A cui non noce né sole, né vento,

Non arde più, quieto il mio cuore;

Non lo tormenta nessuna passione.

Intorno a me una miriade di stelle,

Brillando, civettando fanno a gara.

Con i raggi mi ricoprono la testa;

Ma tutto ciò, il mio cuor’ non tocca.

Ma a volte, nel silenzio della notte,

Ad occhi aperti, solo e trasognato,

Sul lago fatato della giovinezza,

Mi appare la tua visione da cigno.

Allora il mio cuore si riaccende,

Come la neve eterna di Montblanc

Nella lunga notte invernale, mentre

Da lontano appare il sole che nasce…