Vajda János: Twenty years later (Húsz év múlva in English)

(Gina emlékkönyvébe)

Mint a Montblanc csucsán a jég,

Minek nem árt se nap, se szél,

Csöndes szívem, többé nem ég;

Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád

Versenyt kacérkodik, ragyog,

Fejemre szórja sugarát;

Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán

Elálmodozva, egyedül -

Mult ifjuság tündér taván

Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szivem kigyúl,

Mint hosszu téli éjjelen

Montblanc örök hava, ha túl

A fölkelő nap megjelen…

For Gina        

Like snow on Mont Blanc's distant crest,

That neither sun nor wind may harm,

My unvexed heart now lies at rest,

Inflamed by no new passion's charm.

Round me a myriad stars contend

Which casts the most flirtatious glow,

And on my head their bright rays bend,

Yet never do I melt or flow.

But sometimes on a silent night,

In lonely dreamings, half-awake,

Your swanlike image floats, so white,

On vanished youth's enchanted lake.

And then my heart flares up again,

As after a long winter's night

Mont Blanc's eternal snowfields, when

The rising sun turns them to light...

Zsuzsanna Ozsváth & Frederick Turner