This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Vörösmarty Mihály: The old gipsy (A vén cigány in English)

Portre of Vörösmarty Mihály

Back to the translator

A vén cigány (Hungarian)

Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

1854



The old gipsy (English)

Strike up old gipsy, now you have your fee;
We’ve paid you wine, don’t languish on the side;
What good is care on water and dry bread?
Our cheerless cups need wine you can provide.
This life on earth has always been the same,
Alternately the freezing and the flame.
Play on, for no one knows when you must stop,
Your bow, bare stick at last, no hair to snap;
Your heart and cup are full of woe and wine,
Strike up old gipsy, do not think of pain.

Like water through a torrent force your blood,
Shake up the dark recesses of your brain
And strike a comet flame to burn your eye,
Resounding strings exceed the storm, the pain
Of hard hail hopping on the summer ground,
The sowing of mankind has been destroyed.
Play on, for no one knows when you must stop,
Your bow, bare stick at last, no hair to snap;
Your heart and cup are full of woe and wine,
Strike up old gipsy, do not think of pain.

The thunderstorm has tones which you can learn,
It moans and howls and wails and weeps and roars;
It tears up trees, it shatters sturdy ships,
Kills beasts and men, chokes life, is Death’s applause;
Contending forces spread throughout the world,
God’s grave is quaking in the Holy Land.
Play on, for no one knows when you must stop,
Your bow, bare stick at last, no hair to snap;
Your heart and cup are full of woe and wine,
Strike up old gipsy, do not think of pain.

Who forced a sigh? what is it that cries
And keens so wildly, hammering the vault
Of Paradise? What, like a mill in Hell
Sobs out the ownership of every fault?
Is it a fallen angel, broken heart,
Vain hopes, crushed soul, or armies torn apart?
Play on, for no one knows when you must stop,
Your bow, bare stick at last, no hair to snap;
Your heart and cup are full of woe and wine,
Strike up old gipsy, do not think of pain.

It is as if across the plains we heard
An outcast’s cry, a brother’s club descend,
Striking its lethal blow, the funeral speech
To mortify the first of the bereaved,
The flapping wing, the vulture’s filthy grace,
The endless torment of Prometheus.
Play on, for no one knows when you must stop,
Your bow, bare stick at last, no hair to snap;
Your heart and cup are full of woe and wine,
Strike up old gipsy, do not think of pain.

Let the blind star, this miserable earth,
Roll on and soak itself in bitter slime,
Until at last it seethes so rancourous
Its purging is the task of fire and storm;
Let Noah’s ark be built and float to save
Foundations of a new world from the wave.
Play on, for no one knows when you must stop,
Your bow, bare stick at last, no hair to snap;
Your heart and cup are full of woe and wine,
Strike up old gipsy, do not think of pain.

Strike up, but no, - allow your strings some peace,
There’ll be again a feast-day on this earth,
When all the fury of the storm shall cease,
When, in the battle, Strife shall bleed to death;
Then play again, fresh feeling in your heart,
So that the gods themselves shall have delight.
Lift up your bow once more for us and show
A gladdened countenance, a calmer brow.
Fill up your heart again with joyful wine,
Strike up! Don’t think about the world of pain.



PublisherAlbion Editions, Manchester
Source of the quotationHundred Hungarian Poems

minimap